Ha azt kérdezné bárki, hogy miért választottam ezt a szakmát? Azt válaszolnám, hogy azért, mert olyan jó kisgyermeknevelő szeretnék lenni, mint az édesanyám volt. Bátran mondhatom, hogy őt minden kisgyermek tiszta szívéből szerette. Mindenkihez volt egy kedves szava. Hogyha segítség kellett, a kezét nyújtotta, ha egy gyermek szomorú volt, ő mosolyt csalt az arcára. Azt hiszem ennél fontosabb nincs is. Nincsen annál fontosabb, hogy a picikék szeressenek a bölcsődébe járni és örömmel az arcukon szaladjanak be a csoportszobába.

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. Szeretethez nem kell teli erszény." Szt. Ágoston

Sebők-Sztankovics Anikó vagyok, 2016 óta dolgozom Kiskunhalason a Városi Bölcsődében.

Nevelési hitvallásomat az alábbi idézet mutatja be leginkább:

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban…A mi vélekedéseink és meggyőződéseink is csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: Így látjuk mi a világot. Nézzétek most már meg ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségeinkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.” Rudolf Steiner

Reményeim szerint a rám bízott gyermekek számára utat tudok mutatni a felfedezésre váró világukba.

2011 óta dolgozom a Városi Bölcsődében. Úgy gondolom, hogy három gyermek édesanyjaként át tudom érezni a kisgyermekes szülők aggodalmait, problémáit. Mielőtt a bölcsődébe kerültem és azóta is folyamatosan a gyermeknevelés területén elméleti képzéseken veszek részt. Emellett a hétköznapokban a gyakorlatra fektetek hangsúlyt, hiszen:

„Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell.”

Thomas Gordon

1986-ban kezdtem dolgozni a Bokréta Utcai 3. számú bölcsődében. 1995-ben a bölcsőde megszűnése után 15 évig működtettem a Csibészke családi napközit. 2010-ben egy számomra példaértékű kisgyermeknevelő „csábított” ide Kiskunhalas Város Önkormányzatának Bölcsődéjébe, amit a mai napig nem bántam meg.