Van-e ideális életkor a beszoktatásra? Mit tegyünk, ha már 1 éves korban vagy előtte be kell szoktatnunk a kicsit? Mire számítsunk? Hogyan oldjuk meg a beszoktatást lelki törés nélkül?

Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a gyermeke 1-1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni és az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan visszahúzódóbb, “anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig (vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben. Sokat segíthet a kicsinek a beszoktatásban, ha rendszeresen viszed társaságba, gyerekek közé, hogy mire a bölcsődére/óvodára kerül a sor már ne okozzon neki újdonságot a társaság és a gyerekek viselkedése, ne ijesszék meg az új szabályok, hanem rugalmasan tudjon alkalmazkodni hozzájuk, így már csak az új helyzettel és az elválás nehézségeivel kell megküzdenie.

Sokszor erős az anyagi nyomás, hogy visszatérjünk a munkába és talán még úgy érezzük, nem érett meg a bölcsire a gyermekünk. Ilyenkor, ha a kicsi még nem érte el a 3 éves kort, és visszahúzódóbb, nehezebben alkalmazkodó természetű, érdemes megfontolni a családi felügyeletet, esetleg a babysittert, aki napközben vigyáz rá, ha pedig mégis közösségbe adjuk, mindenképpen kis létszámú, családias helyet keressünk a számára.

A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a kicsi 1 éves kora alatt kell visszamenned dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma jelentkezhet. Egy éves kor felett azt találták a kutatók, hogy ha az anya szívesen megy vissza a munkahelyére, akkor a gyerekek is jól viselték a változást.

Hogyan szoktassuk be a kicsit?

A legjobb, ha lépésenként kerül erre sor. Mindenképpen egyeztessetek a bölcsődével/óvodával, ők hogyan szokták, de a legjobb a kicsinek az, ha először 1-2 napig csak együtt mentek be néhány órára, aztán amikor már megbarátkozott a hellyel, akkor 10-20 percre mész ki, majd a következő nap már 1-2 órára, és ha ez jól működik, akkor hagyod csak ott délelőttre.

Lehetőség szerint olyankor szoktassatok be, amikor nincs sok új gyerek (szeptember helyett pl. jobb az október, vagy a január helyett a február). Sok bölcsi/ovi magától is úgy szervezi, hogy 1 héten egyszerre csak néhány új gyerek kerüljön a csoportba). Ha mégis ilyenkor kell beszoktatni, előtte néhányszor már menjetek el a bölcsibe/oviba, mutassátok meg a kicsinek, az augusztusi időszakban, amikor még kevés gyerek van bent, jól tud barátkozni vele. Semmiképpen ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy egyből ott kelljen hagyni a gyereket, ez neki nagy ijedtség, különösen 3 éves kor előtt, amikor még erősebb a szeparációs szorongás!
A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet valakihez, ezért ne lepődj meg, ha előbb-utóbb “beleszeret” valamelyik óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután veled. Minél kisebb életkorban kerül a kicsi közösségbe, ez a jelenség annál erősebb lehet.

Mit tegyünk, ha nehéz az elválás?

Semmiképpen ne hagyd “csak úgy” ott. Még, ha sír, akkor is mondd el neki, hogy te hova mész, mikor jössz vissza (ne órát mondj, mert a kisgyerek számára az még nem sokat mond, inkább tevékenységet, napirendi pontot, amihez kötheti pl. “uzsonna után jövök”). Mindig búcsúzz el tőle, aztán határozottan menj ki. A nagyon sírós gyerekeknél jó, ha ilyenkor az óvónéni ott van és megnyugtatja.
Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, akit csak ilyenkor kap meg, és akit ott előtte “megkérsz”, hogy vigyázzon a gyermekedre, amíg az oviban van és majd mesélje el neked este, mi mindent játszottak együtt. De arra is meg lehet kérni a kicsit, hogy készítsen neked egy nagy tornyot az építőkockából, mire megérkezel vagy rajzoljon valami szépet.

Milyen jelei vannak annak, ha szorong a bölcsiben/oviban és hogyan oldjuk meg ezeket?

A beszoktatás miatti szorongás leggyakrabban előforduló tünetei:

– ismét felébred éjszaka vagy felriad és sír,
– bepisilés (ha már korábban szobatiszta volt),
– a bölcsiben nem hajlandó enni, wc-re menni, aludni,
– a bölcsiben verekszik,
– túlságosan visszahúzódó lesz, elbújik, nem játszik a többiekkel, fél a gyerekektől,
– otthon nagyon anyássá válik, mindent megtesz, hogy vele foglalkozz,
– nehéz este lefektetni.

Ha ezeket tapasztalod, semmiképpen ne a tünetet próbáld kezelni, hanem az okot, a szorongást. Segíthetnek a bölcsiről szóló mesék, egy kis állatka, cumit, rongyi, amit magával vihet a bölcsibe, ami segít neki megnyugtatni magát. Emellett sok szeretgetés, dédelgetés, mert most leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, és rájöjjön, hogyan boldogulhat el maga is a bölcsiben/oviban.

A beszoktatás legnagyobb nehézsége, hogy 3 éves korig a kicsik nagyon ragaszkodnak az állandósághoz és nehezen viselik a változást. A közösségbe való beszokás pedig nagy változással jár. Ha a kicsi a bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a helyzeten, ha ilyenkor mi magunk is türelmesek vagyunk, igyekszünk kellemessé varázsolni a reggelt például egy közös reggelivel, kis összebújással felébredés előtt. Ez a legtöbb családban nem szokott idegeskedés nélkül menni, de ha sikerül kialakítani egy jó ritmust, amit követve “reggeli idegbaj” nélkül tud elindulni otthonról a család, akkor a sírások is elmaradnak majd.

Forrás: Vida Ágnes

A fogzás járhat több napig tartó lázzal babáknál? Sok ellentmondásos információ található ezzel kapcsolatban a neten, de most végre választ adtak a világ legnagyobb szakértői.

A fogzás tipikusan 6-10 hónapos kor között kezdődik (de lehetnek kivételek, kezdődhet hamarabb) az alsó metszőfogak kibújásával, és körülbelül 2,5 éves korig az összes tejfog megjelenik. Világszerte elterjedt nézet, hogy a fogzás, fogáttörés lázat okoz, és ezzel kapcsolatban voltak ellentmondásos vizsgálatok is.

Átolvastam a szakirodalmat, világszerte rengeteg országban vizsgálták ezt a kérdést. A világ egyik legnívósabb gyermekgyógyászati folyóiratában, a Pediatricsban 2016-ban közöltek egy átfogó elemzést, úgynevezett metaanalízist. Ezek az elemzések szolgáltatják az evidence-based, azaz bizonyítékokra alapozó orvoslás világában a legmagasabb szintű bizonyítékokat, ilyenkor ugyanis nagyon szigorúan átnézik az eddigi kutatásokat és azokat összegezve vonják le a következtetést. A több mint 3500 gyerek bevonásával készült vizsgálatok azt mutatták, hogy az íny érzékenysége, irritációja, a gyermek ingerlékenysége-nyugtalansága, és a nyálzás voltak a fogzás leggyakoribb tünetei. 

Kiderült továbbá, hogy fogzáskor, pontosabban a fog áttörésekor igen kis mértékben, néhány tizeddel emelkedhet a gyermek testhőmérséklete, lázat azonban a fogzás nem okoz. Mivel a gyermekek hőmérséklete az adott egyéntől, korától és még a napszaktól is függ, így lehetséges, hogy valakinél 36,3 helyett 36,6, más gyereknél 37,1 helyett 37,4 fok lesz a testhőmérséklet a fogzás miatt - ami teljesen normális. Lázas állapotot azonban nem lehet a fogzásra fogni. Ebben a korban gyakran beteg, lázas a gyerek, ez teljesen "normális", ez az élet velejárója - sokan tévesen számos panaszt a fogzásra kennek, holott két egymástól független dologról van szó. Hasonló ez a tévhit ahhoz, amikor az autizmus kapcsán a védőoltásokat kiáltják ki bűnbaknak, holott okozati összefüggés a védőoltás és autizmus között nincs.

Most bizonyára sok édesanya mondja azt: de hát lázas volt a gyerekem, és semmilyen más tünete nem volt, még az orra sem folyt, csak a foga jött. Számos olyan nagy, serdülő gyereket látok, akinek csak láza van, semmilyen egyéb tünetük nincs, ilyenkor sokan keresik az okot, mire lehet ráfogni a betegséget, de nem találunk semmit. Kisebb gyerekeknél ugyanilyen esetekben a fogzást kiáltják ki sokan bűnösnek, hozzák kapcsolatba a lázzal.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia oldalán is olvasható tanulmányban azt is leírták, a legerősebb tünetek az elülső fogak kibújásakor, 6-16 hónapos kor között jelentkeznek, nagyobb korban a fogzás már ritkábban okoz panaszt. 

Forrás:dr. Novák Hunor

Anya, már megint folyik az orrom! – Avagy „Hogyan tanítsd meg a gyermekednek a helyes orrfújást!”

A bölcsi, ovi, suli kezdés időszakától minden szülő retteg, hiszen elkezdődik a szűnni nem akaró orrfolyás, orrdugulás és köhögés időszaka. A nátha, megfázás miatti hiányzások időszaka.  Gyermekünk a közösségből, mi pedig a munkahelyről maradozunk ki.

Náthás időszakban kisgyermekünknek szinte állandóan folyik a kis orra. Nem is gondoljuk, hogy az orrfújás, orrtörlés milyen bonyolult feladat a kis csöppség számára. Amíg kisbaba, addig mi fújjuk, töröljük a kis piszéjét.

Általában 1,5- 2 évesen el lehet kezdeni megtanítani vele a helyes orrfújást, orrtörlést.

Ma már minden szülő tudja, hogy gyermekük orrocskájából az orrváladékot minél hamarabb távolítsa el, mert a legtöbb szövődmény, bakteriális felülfertőződés elsősorban a pangó váladéknak köszönhetően alakul ki.

Minél előbb tanítsuk meg gyermekünket a helyes orrfújása, mert sok későbbi betegségtől és szövődményeitől óvhatjuk meg a gyerekeinket.

Ha erre nem figyelünk oda, akkor az egyszerű náthából könnyen lesz arcüreggyulladás, középfülgyulladás, orrmandula-gyulladás, hörghurut, mert a bennmaradt orrváladékban a vírusok, bacik milliói tovább fertőzhetnek, és ez a gyulladás a fülek és a légutak felé indulhat. 

Tehát hogyan vegyük rá csemeténket, hogy kifújja az orrát?

Gyermekeink többsége még a száján veszi és fújja ki a levegőt, az orrukat alig használják. Ezért nehéz megtanítani az orrfújást.

A csukott szájjal végzett fújós játékok segítenek a legjobban megtanítani gyermekeinket a helyes orrfújási technikára.

Orrfújós játékok:

Mókás kis tanulás, ha az asztal egyik végéről a másikra tollpihét, vattagombócot, szöszmöszt, vagy pingponglabdát fújunk át becsukott szájjal, csak az orrunkkal.

Lehet az asztalra vonalat húzni, és addig elfújni a labdát, vagy kis plüss állatkát letenni és neki oda fújni a kis labdát.

Nagyon jó kis játék, ha cérnára kötünk fel egy felfújt lufit, vagy egy könnyű papírjátékot.

Nagyon látványos és tanulságos, ha az orrunkon kifújt levegővel fújjuk el a gyertyalángot. De itt vigyázni kell, hogy a gyermekünk arca, haja ne kerüljön túl közel az égő gyertyához.

Ha a gyermekünknek nincs sikerélménye, jöhet a jól bevált szimatolós, szaglászós, szuszizós játék. Sok kisgyermek ezzel a módszerrel könnyebben el tudja választani az orrlégzést a szájlégzéstől.

Ilyenkor megmutatjuk nekik, hogy csinál a süni, az őzike, a kiskutyus, vagy a kis nyuszi.

Érdemes végig próbálni több állatkával is a gyakorlatot, mert nem biztos, hogy a kedvenc állatkájával sikerül a legjobban.

Segítség lehet nekik az is, ha az egyik kezünkkel finoman befogjuk a kis szájukat, hogy ne azon fújják ki a levegőt, így az csak az orrukon át tud kijönni.

Legyünk nagyon türelmesek, és ne akarjuk, hogy egyből minden sikerüljön. Játszva tanítsuk meg gyermekünket, és játék közben sokat nevessünk együtt.

Ha ez már sikerült, akkor fogjuk be az egyik orrlyukunkat, a gyermekünk is tegye ugyanezt, és a fél orrunkon keresztül fújjuk ki a levegőt. Ezután felváltva cserélgessük a kifújásokat.

Ha a levegő kifújása már jól megy, akkor fogjunk meg egy papírzsepi két sarkát a két kezünkkel, és tegyük azt az orrunk és a szánk elé. Mutassuk meg gyermekünknek, hogyan lehet az orrunkkal elfújni a zsepit.

Vigyázzunk, hogy egyszerre soha ne a két orrlyukán keresztül fújja ki az orrát, mert hirtelen bedugulhat a füle is, és nagyon megijedhet.

Hogyan távolítsuk el hatásosan a felgyűlt orrváladékot?

Egyszerre csak az egyik orrjáratot fogjuk be, amíg a másikat kifújjuk. Ha egyszerre fogjuk be mind a két orrlyukat, az orr váladék nem kifelé fog jönni, hanem a negatív nyomás miatt visszafelé, a melléküregek irányába fog haladni, ahol besűrűsödve további problémákat okozhat.

Érdemes a fejünket egy kicsit előre hajtani, így az orrváladék is könnyebben lefelé halad.

Zsebkendővel fogjuk be az egyik orrlyukat, a másikat pedig erőteljesen, többször fújjuk ki. Ezt addig folytassuk, amíg a váladék jön az orrból. Ezután jöhet a másik orrlyuk is.

Jó tanulást és Orrdugulás mentes jó éjszakát kívánunk!

Forrás: www.orrdugulasellen.hu