Április 21 egyet jelent a magyar bölcsődék számára az Ünnepléssel! Ma 10 éve, hogy Ünnepelhetjük a Bölcsődék napját! Meg is tesszük minden évben, de sajnos idén ez is másképp alakult. Minden évben elismerést kap egy kisgyermeknevelő kollégánk, megkapja az “Év Kisgyermeknevelője” kinevezést! Idèn nem egy dolgozó kapja, 2020-ban èn, a csapatomat szeretném “díjazni”! Ebben az évben az “Év Kollektívája” elismerést szeretném átadni a Bölcsődénk minden egyes dolgozójának! Köszönöm a munkátokat, a kitartásotokat, az együttműködéseteket és a támogatásotokat! ❤️

Márton-Miskei Beáta

1977-2017

„Bölcsődénk ma 40 évre tekint vissza, a 40 év nagy idő,

most visszaemlékezünk a múltra, de visz előre a jövő.

Hogy mennyi minden változott 40 év alatt a szakmában,

biztosan mesélnének a falak, ha beszélni tudnának.

40 éve 3 szoba, olajkályha, öltöző az udvarban,

ma 5 szoba, modern fűtés és meleg öltöző szoba.

40 éve nevelési módszerünk a szigor és a tekintély,

ma a meggyőzés, a magyarázat és a következetesség.

40 éve „titok” volt minden mi történik a csoport szobában

ma mint egy nyitott könyv, a szülők mindenbe belátnak.

40 éve a gyerekeknek egyenruha, egyennadrág, textilpelenka,

ma saját ruha, saját nadrág és eldobható pelenka.

Ami viszont 40 éve semmit sem változott,

hogy „anyaszívű” gondozónők óvják, védik a szülők által rájuk bízott

sok-sok apró porontyot.

Szerencsések vagyunk, hogy egy stabil csapat részesei lehetünk.

Összeszokott, jó társaság, mely egymást segítve egyazon célért dolgozik.

Átéltünk sok jót és rosszat a 40 év alatt,

volt sok öröm, bánat, sírás és nevetés ez idő alatt.

A HVG- ben megjelent, hogy bölcsődébe csak az menjen,

kinek gazdag férje van, de mi gazdag férj nélkül is 40 éve gondozzuk és

neveljük a szülők legféltettebb kincseit.

És ha most egy mondatban szeretném elmondani, hogy mi teszünk,

akkor Tóth Árpádot hívnám segítségül, hogy elmondja helyettünk:”

„Okozz másoknak örömet, amikor csak teheted,

Adj, dicsérj, segíts, hajolj le,

Szárítsd a könnyeket.”

1979 augusztus 1-én kezdtem dolgozni itt, a Városi Bölcsődében. Az elmúlt évtizedek alatt sok gyermeket gondoztam, nevelgettem, egyengettem az útjukat. Szeretem a hivatásom, évre-évre újabb generációval találkozom, mindig mások, de egyvalami közös bennük: gyermekek mind, egy picit talán azt is mondhatom, hogy az "én/mi" gyermekeink. Pár év múlva nyugdíjas leszek, így az unokám körüli teendők töltik majd ki a mindennapjaimat.